A társadalom demokratikus működése nélkülözhetetlen emberi szükséglet a XXI. század modern Európájában s ennek nemcsak makrotársadalmi szinten, hanem lokálisan is érvényt kell szerezni, s nem csupán formálisan. Erős helyi civil szféra és aktív cselekvő állampolgárok nélkül nem létezik helyi demokrácia.
A tanácsi rendszer önkormányzattá alakulásával egyidőben a 90-es években újjáéledő helyi civil szektor gyengeségének számos jelét és okát ismeri a szakirodalom, feltárt az öntevékenység kudarca, a forrásteremtés korlátozottsága, az alacsony lakossági részvételi arány, a bizalmatlanság és a csalódottság. Mindezek ellenére egy átlagos nagyvárosban több száz NGO működik, igaz igen alacsony taglétszámmal. Ezek a helyi szervezetek időről időre nekilátnak, hogy létrehozzák a közös fellépés reményét hordozó korporatív testületüket, s évről évre nekilátnak e testület lebontásának is. A helyi NGO együttműködések életciklusa rövid, keletkezésük és megszűnésük sajátos dinamikát mutat. E kudarcnak többféle következménye van, talán a legfontosabb, hogy a nem létező, nem működő civil együttműködés nem tud ellensúlyt képezni a helyi elit hatalmi túlkapásai ellen, nem tudja megteremeti a civil kontrollt szervezeti szinten. A társuláson alapuló érdekcsoportoknak jelentős közvetítő szerepük lenne a helyi politika és a lakosság között, azonban ez nem, vagy csak bizonyos kérdésekre korlátozva valósulhat meg jelenleg.
A kudarc ellenére azonban a civil szervezetek igen erős késztetést éreznek a korporativizmusra. Ez részben abból a felismerésből fakad, hogy egyenként gyengék, fejletlenek, részben talán a szakszervezeti hagyományokkal, illetve a személyi átfedésekkel magyarázhatók, részben pedig abból ered, hogy a helyi közhatalmat birtoklók felől erős nyomás érkezik az ilyen szervezetek életre segítésére, melynek elsődleges oka lehet egyes döntések civil oldalról történő legitimáltatása, valamint egyre erősebb mértékben igyekszik a politika befolyása alá vonni a civil szervezeteket vagy ha ez nem sikerül, szeretné megteremteni a saját „civil” szektorát. Nem mellékes az sem, hogy a civil szervezetek együttműködésében egyre nagyobb hangsúllyal jelenik meg a közhatalomban való közvetlen részvétel szándéka, ami a klasszikus közvetítő funkcióval és az NGO definícióval is gyökeresen ellentétes. Ezt a fajta helyi demokratikus deficitet csökkenteni kell, elsősorban a civil szervezetek erősítése útján.
Jelenlegi projektek:
-
Helyi Demokrácia Audit 2010 - Székesfehérvár
-
Nonprofit szervezetek mulitplikátor hálózatának fejlesztése a Közép-Dunántúlon (2010-2011)
- Társadalmi tényfeltáró középiskolás csoportok segítése
-
Iskolai felkészítő program a 2010. évi önkormányzati választásokra
Lezárt projektek:
-
Helyi Demokrácia Audit 2008-2009 - Székesfehérvár
-
Iskolai felkészítő program a 2009. évi Európa Parlamenti választásokra
-
Iskola és Társadalom 2008 - kutatás a fejér megyei középiskolások közéleti orientációjáról
-
Nonprofit szervezetek mulitplikátor hálózatának fejlesztése a Közép-Dunántúlon (2007-2009)
-
Tordasi Modell Program – Kísérleti közösségi konzultációs folyamat Tordason a hosszú távú településfejlesztési koncepcióról (20089
-
A helyi civil kontroll kompetencia erősítése Székesfehérváron (2006)
-
Civil Mentor Program (2004-2005)
-
CISZ tagok igényfelmérése és a fehérvári Civil Ház facilitálása (2004)
-
Közösségi módszerek a helyi demokrácia erősítésére - képzés (2004)
-
Székesfehérvári Civiltár kiadása (2003-2004)
-
Képzési program a Dél-Dunántúli Régió kistérségei társulásai számára (2000-2001)
-
Kudarcok és kihívások - elméleti tanulmány készítése az önkormányzati ifjúságpolitikáról (1999)
-
A diákok EU attitűdjének fejlesztése Veszprémben (1998)
-
3K program az iskolai nyilvánosságért (1997-1998)
-
Érdekérvényesítései csatornák vizsgálata Veszprémben és Tatabányán (1998)
-
Lehetséges modellek az ifjúság önkormányzati döntésekbe való integrációjára Veszprémben (1998)
-
Diákjogi Iroda Program (1997)