Pályázni, de bölcsen - 3. rész
Szakmai tanácsadónk Domokos Tamás, az Echo Innovációs Műhely módszertani igazgatója. Sorozatunk első két részében megismerhettük az európai uniós pályázati formákat, valamint azt, hogy a pályázni kívánó szervezet pályázati terveit összhangba kell hozni a pályázatot kiíró kívánalmaival.
Látszik, hogy a pályázni kívánó szervezetnek van valamilyen szándéka, ez a szándék összecsiszolható a pályázatot kiíró akaratával. Hogyan zajlik ez a csiszolódási folyamat?
Ez már tipikusan az a fázis, ahol elkerülhetetlen a külső szakértő. A pályázatírásnak teammunkának kell lennie, ahol a külső szakértő nemcsak a pályáztatások módjait, formáit ismeri jól, de a pályázókkal együtt gondolkodva megismeri a pályázni kívánó szervezetet, s ezzel külső rálátása lesz a cégre, intézményre, szervezetre. Ezzel megtudhatják, milyen potenciálokkal rendelkezhet a pályázó.
Ennek miért van jelentősége?
Mert kétféle módon tekinthetünk a pályázatírásokra. Az első, hogy úgy tekintünk a pályázat projektjére, hogy az egy teljesen független program, amelynek hatására nem változik a szervezet felépítése, munkarendje, a folyamatokat elkülönítik a pályázattól. Az ilyen jellegű pályáztatással valamilyen konkrét dolgot kívánnak elérni, amely önálló életet él a szervezeten belül. A másik lehetőség, amikor próbálja a pályázó saját erőforrásait is megmozgatni a pályáztatás során, tehát már a pályázat megkezdése előtt tisztában vagyunk azzal, hogy a pályázati elemek a pályázat befejeztével a szervezet, cég, intézmény részévé válik.
Milyen gyakorlati különbség van a két módszer között?
Az mindenképpen vezetői kompetencia, hogy a szervezet tud-e akár humán, akár anyagi erőforrásokat mozgósítani egy projekt megvalósításához. Gondoljunk bele, ha a szervezet, cég részévé kívánja tenni a pályázati projektet, akkor embereket kell átcsoportosítania a feladatra, de ezzel egy másik, addig megszokott munkát nem tud elvégeztetni. Ez sokszor komoly átszervezést igényelhet. Ha a pályázati program nem lesz része a cégnek, szervezetnek, akkor célszerű a pályáztatás jelentős részét külső szakértővel lebonyolítani, hangsúlyozva, hogy a pályázatíró szervezet akkor sem maradhat ki belőle.
A tapasztalatom az, hogy a pályázatok nagy többsége ebbe az irányba mozdul el, azaz önálló tömbben kezeli a pályázati projektet, ezzel külsős lesz a projektvezető, az alvállalkozó, a szakmai menedzser, a pénzügyi vezető is. Ennél a verziónál könnyebb dolga van a szervezetnek, mert nem kell belső átalakításokat végeznie, viszont a program multiplikáló hatása nem érvényesül.
Nyilván pályázati programja válogatja, de melyik módszernek mi az előnye?
Önálló elemként akkor célszerű kezelni egy pályázatot, ha az például gépbeszerzésre, eszközvásárlásra irányul, vagy egy konkrét feladatot kell elvégeznünk, amelynek lezárásával már nincs szükségünk a feladat további ellátására. Minden más esetben célszerűbbnek látszik, hogy a pályázati projektet tegyük szerves elemévé a cégünknek, intézményünknek, szervezetünknek.
